- Látta a Missy Elliot-videoklipet a Pussy Wagonnal, a Puncimercivel?

Nem, de baromi kíváncsi vagyok rá. Pedig bekapcsoltam a tévét, hadd menjen, de még nem sikerült elcsípnem. De tudok róla. Találkoztam vele a Grammyn, és beszéltünk róla. Különben a Puncimerci az enyém, tőlem kellett kölcsönkérniük. Nagy megtiszteltetés volt. (nevet)

- Drága volt a Puncimerci?

Fillérekért megkaptam, mert a forgatások végén mindentől meg kell szabadulni, és így a legmenőbb cuccokon is olcsón túladnak. Egyébként mi dekoráltuk ki az egész kocsit.

- Valaki azt mondta, ön mániákusan imádja a női verekedéseket.

Nem, egyszerűen csak lenyűgöznek. Umáéknak egy csomó olyan kung-fu filmet mutattam, amiben kegyetlen jó női harcosok vannak, mint például Angela Mao. Meg van egy csodálatos japán színésznő, Meiko Kaji, hát ő is hatalmasakat verekszik a filmjeiben. Darylnek (Daryl Hannah-nak – a szerk.) megmutattam a They Call Her One Eye-t (Akit félszeműnek hívnak), ami egy nagyon dögös női bosszúfilm.

- Úgy hallottam, voltak harcjelenetek, amiket újraírt.

Igen, mert az nem működik, hogy az ember megír valamit az íróasztalánál, aztán körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Ami az íróasztalomnál okénak tűnt, arról a forgatási helyszínen, mondjuk Kínában vagy a Barstow-sivatagban kiderült, hogy nem az. De teljesen soha nem dobtam ki semmit, ugyanakkor azt sem hagytam, hogy gúzsba kössenek az eredeti elképzeléseim. Egyébként én ezt nem is improvizációnak, hanem inkább a hely adta inspirációnak, ihletnek tartom. Ez a rendező dolga, észre kell vennie a pillanatot, látnia kell, hogy a helyszín vagy egy színész, egy statiszta, de akár egy kutya is valami pluszt vihet a filmbe. Erre van a forgatás, én nemhiszek abban a hitchcocki izében, hogy mindent pontosan úgy csinálsz, ahogy előre kigondoltad. Nem, én ihletet akarok, elkapni az életet.

- Lesz harmadik rész is?

Nem zárom ki, gondolkoztam már rajta. De ha lesz is, nem most. Az jutott eszembe, hogy játszódhatna tizenöt évvel később. És nem a Menyasszony lenne a főhősnő, hanem Nikki, Vernita lánya Már mindent kitaláltam, persze nem a teljes történetet, csak az alapokat, a mitológiát, és szerintem nagyon ütős volna. Sofie Fatale-nak (Julie Dreyfus karaktere – a szerk.) az első részből is nagy szerep jutna, mert ő nevelné fel. Igaz, kéz nélkül. (nevet) A Japánban bemutatott változatban ugyanis Sofie-nak mindkét kezét levágják. A mi változatunkban is, csak nem mutatjuk. Valamikor az elkövetkező években szeretnék is pár jelenetet felvenni Julie Dreyfusszal, amíg ilyen korban van, aztán eltenni a felvételeket, hogy amikor szükségem van rájuk, csak elő kelljen vennem. De a lényeg az, hogy a harmadik részben Nikki indulna bosszút állni, tizenöt év múlva, húszévesen. És meg kellene ölnie a Menyasszonyt. Más nézőpontból látnánk a sztorit.

- Uma és a férfiak között nincsenek akkora harcok, mint Uma és a nők között. Ez véletlen vagy szándékos?

Nem, ez tudatos. Budd (Michael Madsen karaktere – a szerk.) lényege eleve nem a harc. Budd nem tud kung-fuzni, és a kardozásban sem valami nagy ász. Ugyanakkor herkulesi ereje van, ennek ellenére nem terveztem vele nagy harcot. Bill-lel más a helyzet, hiszen kell valamilyen lezárásnak lenni, de szerintem a film végén már senki nem akart volna egy újabb hatalmas csatát. Egyébként épp ezen vérzik el egy csomó hongkongi film: az utolsó harc túl nagy, pedig addig már annyi verekedést láttunk, hogy egyszerűen belefáradunk. A Kill Bill végére mindenesetre mindig is egy nagy párbeszédet terveztem. De hát ezért vagyok az, aki vagyok, ezért vagyok Quentin. Ez az én elképzelésem egy három óránál is hosszabb akciófilmről: egy negyvenperces dialógussal végződik.

- Tényleg utálta Michael Madsen cowboykalapját?

Hát, eléggé. De Michaelnek tetszett, úgyhogy nem vitatkoztam vele, inkább megkértem Larry Bishopot (ő Larry Gomez megformálója – a szerk.), hogy vetesse le vele. És ez a kalaplevétel meghatározó lett az egész karakter számára. Na, ez például olyasmi, amit nem terveztem el előre, nem szerepelt a forgatókönyvben. Michael teljesen odavolt, ez a jelenet lett a film egyik nagy pillanata, pedig csak viccnek indult. Megkérdeztem Davidet (David Carradine-t, Bill alakítóját – a szerk.) is, melyik a kedvenc jelenete, és ő is azt mondta, hogy az, amikor Michael leveszi a kalapját. Az én kedvenc pillanatom viszont az, amikor észreveszem a szemében, hogy le fogja venni. Mindenkit kinyírhatna, ha akarna, ő mégis úgy dönt, leveszi a kalapját, és megy.

- Úgy hallottam, hogy a forgatókönyv írásakor Bill szerepét David Carradine-nek szánta, aztán mégis mást (Warren Beattyt – a szerk.) keresett meg vele. Miért?

Ez így nem teljesen stimmel, mert nem rá gondolva írtam a forgatókönyvet, de miközben ezzel a másik színésszel konzultáltam, közben épp Carradine önéletrajzát olvastam. Az a címe, hogy Endless Highway, és az egyik kedvenc életrajzom, mert mire a végére értem, baromi közel éreztem magamhoz Davidet. Bámulatosan tud írni, és én teljesen beleszerettem, de már előtte is nagy rajongója voltam a színészetének, mindig is az egyik nagy bálványom volt. A könyv olvasása közben arra is rájöttem, hogy ugyan teljesen ellenkező irányba vinné Billt, de hogy iszonyú jó lehetne a szerepben. Szóval egyfolytában róla morfondíroztam, de közben folytattam a munkát a másik színésszel. Aztán végül mindketten rájöttünk, hogy ez nem a mi közös filmünk, ezért búcsút intettünk egymásnak, és nekem szerencsére volt kivel folytatnom.

- Volt valami, amit a második résznél máshogy csinált, mint az elsőnél?

Ez érdekes. A két részt ugye egyszerre forgattuk, de az első rész után jöttek a premierek, az interjúk, a kritikák, a világot járva megtudtam, hol mit gondolnak az emberek, hogy mondjuk mi a vélemény Koreában, és kíváncsi voltam, mindez befolyásolni fog-e. De amikor visszamentem a vágószobába, kiderült, hogy nem befolyásol. Mert ez a film az volt, ami. Akkor sem tudtam volna változtatni rajta, ha tényleg akartam volna. De nem akartam.

- Miért volt kisípolva a Menyasszony igazi neve a filmben?

Egyszerűen azért, mert nem akartam, hogy hamarabb kiderüljön a neve, mint ahogy én szeretném.

- És miért ez a neve?

Umának jutott eszébe a Beatrix. Még ’93-ban találta ki, amikor a Ponyvaregényt forgattuk. A vezetéknév, a Kiddo pedig onnan jön, hogy szeretem így szólítani azokat a csajokat, akiket bírok. Szia, Kiddo, hogy vagy? (a „kiddo” jelentése magyarul kb. csibém, szivi – a szerk.) Ez olyan kedves megszólítás a barátnőimnek, de Bill már akkor Kiddónak szólította a Menyasszonyt a forgatókönyvben, mielőtt eszembe jutott volna, hogy ez lesz a vezetékneve.

- Milyennek tervezi a két rész DVD-kiadását?

Na, ez nagy meló lesz. Amikor végeztem a második rész promóciójával is, és végre visszatér az életem a megszokott kerékvágásba, akkor csinálunk egy hatalmas gyűjtői kiadást. Megihlettek az Amerikai pité-sek Behind the Crust dokumentumfilmjei, én is valami hasonló nagyot szeretnék, bemutatni az egész Kill Bill-mitológiát. De most még úgy beszélek erről az egészről, hogy igazából nem is tudom, miről beszélek. Meg kell várnom, hogy vége legyen ennek a nagy pörgésnek, és normálisan összpontosíthassak.

Miramax